A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Speed

2010. február 22., hétfő.

Egyéb megnevezések: csík, gyors.
Speed = metamfetamin (de előfordulhat, hogy más amfetaminszármazékokat is ezzel a névvel jelölnek).


Történelem. 
Az amfetaminszármazékok már a XX. század első éveiben felbukkantak, és a 30-as évekre be is kerültek a széles körben alkalmazott stimulánsok közé. Használták őket narkolepszia ellen, a 40-es évektől pedig hiperaktív gyerekek kezelésére. A II. világháborúban amfetamint adagoltak a német tengeralattjárók legénységének, hogy kibírják a nagy megerőltetéssel járó, hosszú és idegtépő tengeri utakat. A szert használják kamionsofőrök, éjszakai műszakban dolgozó munkások, vizsgára készülő diákok, fáradtsággal küzdő háziasszonyok és atléták is (tiltott dopping). Napjaink gyorsuló, feszült életvitele egyesek számára szinte megköveteli a stimulánsok használatát. Van, aki kávéval próbálja ébren tartani magát, mások hatékonyabb eszközökhöz nyúlnak. 

Előfordulási formái, fogyasztása, lebomlása. 
A speed a feketepiacon leggyakrabban fehér vagy színezett por alakjában fordul elő. Fogyasztható szájon át, felszippantható az orrba (nálunk ez a leggyakoribb), elszívható és intravénásan is beadható (ez utóbbi módszer intenzív, orgazmusszerű "flasht" eredményez). A szer kb. 4-6 órán keresztül tartózkodik a vérplazmában. Egy órával az elfogyasztás után már megjelenik a vizeletben, és nyomai további egy héten keresztül kimutathatók. A szer mintegy fele változatlanul kerül a vizeletbe, így akár ki is vonható belőle újrahasznosítás céljára (volt már erre példa). 

Kémia. 
A speed szerkezetében hasonló az ecstasy-hoz (mindketten az amfetaminszármazékok családjába tartoznak), hatásmechanizmusa azonban eltérő. A speed fokozza a katecholaminerg rendszerekben a transzmitterek (noradrenalin, dopamin) felszabadulását, gátolja e transzmitterek újrafelvételét és metabolizmusát a szinaptikus végződéseknél, ennek következtében e helyeken jelentősen megnő a transzmitterek mennyisége és ezáltal a neuronok aktivitása is. A megnövekedett katecholaminerg transzmisszió okozza mind a központi idegrendszer stimulációját, mind a periférián jelentkező hatásokat. Minél több speed jut az agyba, annál több dopamin lesz a preszinaptikus membránoknál, és annál nagyobb a receptorok károsodásának a veszélye is. A dopaminerg rendszer a felelős többek között az örömérzetért és az elégedettségért. Azok a drogok, amelyek ebbe nyúlnak bele, erős addikciós potenciállal rendelkeznek (könnyű rájuk szokni). A szer fogyasztásának abbahagyásával a dopamin mennyisége az átlagos szint alá csökken, ez sokszor fáradtságot, kimerültséget és depressziót okoz. 

Dózisok. 
Mivel a drogot mindenki más sebességgel bontja le, egyénenként változik a `biztonságos' adag is. Kezdő használóban, aki még nem szokott hozzá a droghoz, már 50 mg is toxikus reakciókat (akár szívrohamot) eredményezhet, míg azok, akiknél kiépült a tolerancia, több száz (sőt, akár napi több ezer) milligrammot is elviselnek. Embereknél az átlagos dózis rendszerint 5-30 mg között mozog. 

Fiziológiai hatások. 
A drog hatása felszippantás esetén pár másodperctől néhány percig terjedő idő alatt jelentkezik, a pontos időtartam függ mind a dózistól, mind a használó drogra való érzékenységétől. A hatás teljes időtartama szintén dózisfüggő, átlagosan 4-8 óra. A szer a katecholaminerg rendszerekre kifejtett hatása miatt olyan reakciókat vált ki, mintha hirtelen stressz érte volna az egyént (csak ez a stressz nem múlik el olyan hamar). A leggyakrabban megfigyelhető központi idegrendszeri tünetek: eufória, hiperérzékenység, nagyfokú idegesség, nyugtalanság, álmatlanság, fogcsikorgatás, folyamatos, gyors beszéd, a pupillák kitágulása. Az asszociációs készség fokozódik, a diszkrimináció romlik. Perifériásan gyakori a gyors szívverés, verejtékezés, szédülés. A speed beszűkíti a vérereket, ezáltal emelkedhet a vérnyomás, lassulhat az emésztés, kiszáradhat a száj, illetve általános dehidratáció léphet fel. A drog elnyomja az étvágyat, ezért sokáig közkedvelt volt, mint fogyókúrás szer (gyakori speed-fogyasztókon általában megfigyelhető a testsúly csökkenése). A hatás elmúlása után gyakori a fáradtság, a levertség és a depresszió. A speed nem mulasztja el a fáradtságot, csak későbbre tolja ki a pihenés idejét. Egyes használók szerint a szer fokozza a szexuális aktivitást, és rendkívüli mértékben megnyújtja az aktus időtartamát. 

Pszichés hatások. 
Kisebb dózisok rendszerint eufórikus érzéseket váltanak ki, emellett megfigyelhető az éberség, a tettrekészség növekedése, a környezeti ingerekre való nagyobb érzékenység, az előzetes unalom vagy fáradtság elenyészése, a jó hangulat. Hosszan tartó (több napos) speedezés esetén gyakoribbak a negatív reakciók: félelem, paranoid gondolatok, nyugtalanság, ingerültség, irracionális viselkedés, torzult látás, remegés, rosszullét, fejfájás, koncentrációs zavarok, szédülés, erős szívdobogás, szorongás, mellkasi fájdalmak, hidegrázás, székrekedés vagy más emésztési zavarok. Nagyobb dózisok pszichotikus reakciókat is kiválthatnak. A speed nem befolyásolja számottevően a mentális képességeket, sőt, egyszerű feladatoknál növelheti a végrehajtás hatékonyságát. Ha a szervezet kifárad a túlerőltetéstől (pl. több napos speedezést követően), akkor már jelentkezhetnek az alváshiányból fakadó mentális zavarok, pl. hallási és vizuális hallucinációk vagy az emlékezés és az ítélőképesség zavarai. 

Hosszútávú hatások. 
A drog hosszútávú fogyasztása gyakran okoz észrevehető változásokat a droghasználó személyiségében (maguk a drogfogyasztók ritkán veszik ezeket észre). Az életvitel megváltozásának kísérőjelenségei mellett megnövekedhet a használó aggresszivitásra való hajlama, ingerlékenyebbé válhat, érzelmileg elszegényedhet.

Tolerancia, függőség. 
A speeddel szemben gyorsan kiépül a tolerancia, egyre több kell a szerből ugyanazon hatás eléréséhez. Szélsőséges speedfogyasztók naponta akár több ezer milligrammot is elviselnek (vénásan). Fizikai függőség nem alakul ki, ezzel szemben magas az igen erős pszichikai függőség kialakulásának az esélye. Ha a használót az élet nehéz feladatok, megoldandó, határidős problémák elé állítja, nagyon könnyen megfordulhat a fejében a gondolat: "mennyivel könnyebb lenne egy kis speeddel" (és a gondolatot gyakran tett követi). A folyamatos pörgéshez könnyen hozzá lehet szokni, előfordulhat, hogy a használó előbb-utóbb úgy érzi, speed nélkül már nem is képes kielégítően funkcionálni.
Ha idült speed-fogyasztóktól megvonják a szert, ólmos fáradtság, levertség, depresszió, kimerültség lesz úrrá rajtuk, farkaséhség, szívpanaszok, esetleges bélgörcsök, letargia, érzelmi lehangoltság kíséretében. Ezek a tünetek - bár súlyosságban meg sem közelítik a valódi fizikai függőséget okozó szerek (pl. alkohol, heroin) elvonásánál tapasztalható reakciókat - értékelhetők elvonási tünetekként is.


A speed és más drogok. 
Idült használóknál előfordul, hogy felváltva használják a speedet és valamilyen kábító hatású nyugtatót (pl. barbiturátokat). A használat nagyjából a következő mintát követi: Reggel bevesznek egy adag speedet, a drog feldobja őket, mennek mindennapi teendőik után. Este, mikor már kezdik unni a pörgést, bedobnak pár nyugtatót, ettől elalszanak. Reggel elnyűtten ébrednek, majd hogy egy kicsit rendbe hozzák magukat, beveszik a következő adag speedet, stb., stb. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |