A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - AZ ÜNNEPEK SEBEI - December 23. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. december 23., csütörtök.


„Gyerekkoromban egyszer, apám berúgott karácsonykor. Éppen kibontottam az egyik ajándékot, egy kézápoló krémet, amikor kitört belőle az az alkoholista dühroham. A karácsonyunknak befellegzett. Rettenetes volt. Az egész család halálra rémült. Most, harmincöt év múlva is, valahányszor megérzem egy kézápoló krém illatát, rögtön rám tör mindaz, amit azon a karácsonyon éreztem: A félelem, a csalódottság, a fájdalom, a tehetetlenség és az ösztönös vágy, hogy kordában tudjam tartani a dolgokat.”
(Név nélkül) 
Számtalan pozitív dolog emlékeztet a karácsonyra: a hó, az ünnepi díszek, a „Csendes éj”, vagy a „Jingle Bells” dallama, a díszesen becsomagolt dobozok, a Betlehem, a kandallón lógó harisnyák. Ezek az „ingerek” fel tudják idézni a karácsony ünnepéhez hozzátartozó érzelmek melengető nosztalgiáját.
Ám vannak másmilyen ingerek is, amelyek kevésbé nyilvánvalóak, és másféle érzéseket és emlékeket aktivizálnak.
Elménk olyan, mint egy nagy teljesítményű számítógép. A látványt, a hangot, az illatot, az érintést, az ízeket érzelmekkel, gondolatokkal, emlékekkel köti össze. Érzelmekkel, melyek felidézik az emlékeket.
Néha a legapróbb, legártatlanabb esemény beindíthatja az emlékek újraéledését. Nem mindegyik kellemes, főleg ha rossz családban nőttünk fel,.
Lehet, hogy nem értjük, mitől ijedtünk meg hirtelen, miért vagyunk lehangoltak, idegesek. Lehet, hogy nem értjük, mi indította be ismét függő viselkedésmódunkat. Ha ilyesmi történik, valószínűleg, valamilyen ártatlan esemény aktivizálta újra a mélyen eltemetett emlékeket.
Ha valami fájdalmas emléket hoz felszínre, még ha nem értjük is pontosan mi, visszahozhatjuk magunkat a jelenbe azzal, ha elismerjük az általa keltett érzéseinket, kicsit távolabbra helyezkedünk, fölidézzük a megfelelő lépést, és megerősítjük magunkat. Mindegy, milyen volt a múlt, már távolról szemlélhetjük, és sokkal kellemesebb ünnepet teremthetünk magunknak ma.
Ma tapintatosan végiggondolom a karácsonnyal kapcsolatos emlékeimet. Elfogadom az érzéseimet akkor is, ha mások, mint a többieké ezen az ünnepen. Istenem, segíts elengednem az ünnepekkel kapcsolatos fájdalmas emlékeimet. Segíts lezárnom a múltat, és olyan ünnepet teremteni, amely boldoggá tesz. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |