Egyeseknek az ünnepekkel kapcsolatos látványok, jelek, illatok melengető örömöt jelentenek. De míg ők boldogan ugranak fejest az ünnep vidámságába, mások elmerülnek a konfliktusokba, bűntudattal küszködnek, vagy úgy érzik, megfosztották őket valamitől.
Cikkekben hívják fel a figyelmünket, hogyan élvezzük az ünnepeket, de sokan még mindig nem tudják, hogyan vészeljék át ezeket a napokat. Talán fogalmuk sincs, milyennek kell lennie egy vidám ünnepnek.
Sokan csak tipródnak afölött, hogy mit szeretnének csinálni az ünnepek alatt, és hogy érzésük szerint, mit kell tenniük.
Bűntudat tölti el őket, mert nem akarnak együtt lenni a családjukkal. Úgy vannak ezzel, hogy telnek-múlnak az évek, és ők még mindig ugyanabba a szobába mennek be ugyanazon az ünnepen, közben azt várják, hogy az idén másképp lesz. Aztán, mint rendesen, csalódnak.
Az ünnepek jó néhányunkban fájdalmas emlékeket ébresztenek. És nagy-nagy megkönnyebbülést érzünk, ha elmúlnak.
Gyógyulásunk egyik legnagyobb ajándéka, hogy rájövünk, nem vagyunk egyedül. Valószínűleg ugyanannyian küszködnek konfliktusokkal az ünnepek alatt, mint amennyien békében élik át ezeket a napokat. Minden évben próbálkozhatunk valami újjal, az se baj, ha néha melléfogunk.
Gyógyulásunk érdekében az az első feladat, hogy elfogadjuk magunkat, helyzetünket és érzéseinket. Elfogadjuk bűntudatunkat, haragunkat és a veszteséget.
Nincs semmilyen előírt vagy tökéletes módja annak, hogyan kezeljük az ünnepeket. Akkor találjuk meg magunkban az erőt hozzá, ha a tőlünk telhető legjobbat tesszük minden évben.
A mostani ünnepek alatt engedélyt adok magamnak arra, hogy vigyázzak önmagamra.
Nem is tudok mit hozzátenni ehhez a meditációhoz, rólam szól, minden szava igaz.
"Bűntudat tölti el őket, mert nem akarnak együtt lenni a családjukkal. Úgy vannak ezzel, hogy telnek-múlnak az évek, és ők még mindig ugyanabba a szobába mennek be ugyanazon az ünnepen, közben azt várják, hogy az idén másképp lesz. Aztán, mint rendesen, csalódnak.
Az ünnepek jó néhányunkban fájdalmas emlékeket ébresztenek. És nagy-nagy megkönnyebbülést érzünk, ha elmúlnak."
Nem szeretem az ünnepeket. Hiába telt el már 17 évem a Programban, még mindig nem tudom szeretni, szorongással tölt el. Pár évvel ezelőtt még úgy tettem mintha, idén már nem teszek így. Elfogadom, hogy ezt érzem és csakis a mai napnak élek. Imádkozom, kicsit sírdogálok, olvasgatok, karácsonyi köszöntő mailokat írok, filmet nézek... és azokra az emberekre gondolok, akik ma ugyanígy éreznek, mint én. Mert nem vagyok ezzel egyedül, ebben egészen biztos vagyok.
Megjegyzés küldése