„Ne türelmetlenkedjünk amiatt, hogy a gyógyulás hosszú időt vesz igénybe. Sok lépést kell megtennünk azon az úton, amely a bánattól az újra meglelt nyugodt derűhöz vezet. Elviselhetetlen fájdalom, súlyos gyász, üres napok, közöny az élettel szemben – mindez csak fokozatosan enged teret az aktív cselekvésnek.”
(Joshua Loth Liebman)
A gyógyulás folyamat. Fokozatos folyamat. Gyógyító és spirituális folyamat. Inkább utazás, mint megérkezés.
Ahogy a kapcsolati függőség önálló életet él, és egyre terjeszkedik, ugyanígy van ez a gyógyulással is. Egyik dolog vezet a másikhoz, és a dolgok – ahogy mi magunk is – egyre jobbak lesznek.
Lazíthatunk, végezhetjük dolgunkat, és hagyhatjuk, hogy a többi magától megtörténjék.
Ma bízom ebben a folyamatban és az utazásban, melynek nekivágtam.
Amikor megszületett az első gyerekem - a lányom - és nagyon türelmetlen voltam, mert nem fogytam le szinte azonnal, a terhesség alatt felszedett súlyfelesleget, anyám ezt mondta.
Tudod kislányom, ami kilenc hónap alatt el/átváltozott a testedben, adj neki legalább annyi időt a visszaváltozáshoz.
A mai napig nem felejtettem el anyám mondatát és nagyon hálás vagyok Neki ezért, mert amikor türelmetlenkedem - akár a saját gyógyulásommal/fejlődésemmel kapcsolatban - eszembe szokott jutni.
Amióta az eszemet tudom, a társfüggőség szépen lassan, DE! biztosan beszőtte az életemet, a lelkemet, akárcsak egy pók. Most 48 éves vagyok, lassan 17 éve élek a 12 Lépéses Program ajánlásai szerint, kisebb, nagyobb sikerrel. Emberi számítások szerint, 79 éves koromra újjászülethetek. Milyen morbid ez így kiszámolva, még sosem tettem meg... szóval, anyám álláspontja szerint öreganyó koromra "meggyógyulhatok".
A 12 Lépéses Program szerint meg, csak a mai nap is megteszek minden tőlem telhetőt a gyógyulásom érdekében.
Ez egy életre szóló Program, amire 1993 december 14-én összvonalas jegyet váltottam és még ma is utazom. Hálás vagyok érte.
Tudod kislányom, ami kilenc hónap alatt el/átváltozott a testedben, adj neki legalább annyi időt a visszaváltozáshoz.
A mai napig nem felejtettem el anyám mondatát és nagyon hálás vagyok Neki ezért, mert amikor türelmetlenkedem - akár a saját gyógyulásommal/fejlődésemmel kapcsolatban - eszembe szokott jutni.
Amióta az eszemet tudom, a társfüggőség szépen lassan, DE! biztosan beszőtte az életemet, a lelkemet, akárcsak egy pók. Most 48 éves vagyok, lassan 17 éve élek a 12 Lépéses Program ajánlásai szerint, kisebb, nagyobb sikerrel. Emberi számítások szerint, 79 éves koromra újjászülethetek. Milyen morbid ez így kiszámolva, még sosem tettem meg... szóval, anyám álláspontja szerint öreganyó koromra "meggyógyulhatok".
A 12 Lépéses Program szerint meg, csak a mai nap is megteszek minden tőlem telhetőt a gyógyulásom érdekében.
Ez egy életre szóló Program, amire 1993 december 14-én összvonalas jegyet váltottam és még ma is utazom. Hálás vagyok érte.
Megjegyzés küldése