A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - TIZENKETTEDIK LÉPÉS - November 28. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. november 28., vasárnap.


A Tizenkettedik Lépés arról szól, hogy miután spirituálisan felébredtünk, ennek üzenetét másoknak is átadjuk. A mi üzenetünk a remény, a szeretet, a vigasztalás, az egészség üzenete. Egy jobb élet ígérete.
Hogyan adhatjuk át másoknak?
Nem úgy, hogy megmentjük. Nem úgy, hogy irányítjuk őket. Nem úgy, hogy kényszeresen foglalkozunk velük. Nem úgy, hogy a gyógyulás felkent apostolának hisszük magunkat.
Ezt az üzenetet sok apró, finom, mégis erőteljes módon közvetíthetjük. Elvégezzük a saját gyógyulásunkhoz szükséges munkát, s ezáltal a remény, az önszeretet, a vigasz és az egészség eleven megjelenítőjévé válunk. Nyugodt viselkedésünk igen erőteljes üzenethordozóként működik.
Ha meghívunk valakit (nem parancsolva és követelve) a csoportos összejövetelekre, akkor is ezt az üzenetet képviseljük.
Ha magunk elmegyünk ezekre az összejövetelekre, és megosztjuk másokkal gyógyulásunk kincseit, ezzel is közvetítjük az üzenetet.
Ha azok vagyunk, akik vagyunk, és ha elfogadjuk, hogy tetteinket Felsőbb Erőnk vezérelje, ezzel is az üzenetet közvetítjük. Gyakran ráébredünk, hogy ezzel sokkal hatékonyabban tudjuk közvetíteni az üzenetet másoknak, mint ha eltökélten meg akarjuk győzni, netán kényszeríteni őket arra, hogy a gyógyulás útjára lépjenek.
A másokkal való túlzott törődés és a másokon való uralkodás semmiképpen sem szolgálja az üzenet átadását. Ezek a viselkedésmódok a társfüggőséget hirdetik.
Mások segítésének legerőteljesebb módja mégis az, ha saját magunkon segítünk. Ha elvégezzük azt, ami a dolgunk, őszinték és nyíltak vagyunk, erősebben hatunk másokra, mintha akár a legjobb szándékkal megtennénk bármilyen „segítő” gesztust. Másokat nem tudunk megváltoztatni, de ha magunkat sikerül megváltoztatnunk, a világ megváltoztatásához is eljuthatunk.
Ma arra törekszem hogy oly módon adjam át az üzenetet, amely működik. Elengedem azt a szükségletemet, hogy mindenáron „segítsek” másokon. Inkább arra összpontosítok, hogy magamon segítsek és magamat változtassam meg. Ha alkalom adódik arra, hogy gyógyulásomat megosszam másokkal, csendesen teszem. Istenem, segíts, hogy felmutathassam másoknak a vigaszt, az erőt és a reményt. Amikor készen állok erre, másokat segítő csatornává válhatok. Nem kell erőltetnem, magától bekövetkezik.

Amióta a 12 Lépéses Programban vagyok, eszerint élek, folyamatosan adom át az üzenetet, Istennek hála. Amióta elkezdtem a blogot, azzal is ezt folytatom.
"Másokat nem tudunk megváltoztatni, de ha magunkat sikerül megváltoztatnunk, a világ megváltoztatásához is eljuthatunk."

Mennyire igaz a fenti mondat!
Valami csoda folytán nagyon hamar megtanultam, ráéreztem arra, hogy a 12 Lépéses Program, a gyógyulás, nem azoknak van, akiknek szükségük van rá, hanem azoknak, akik akarják. Igen, ez egy nagyon kemény belső munka, mégis amíg eljutottam idáig és visszanézek, az összes kínlódásért, az összes örömért hálás vagyok, ami engem ezen az úton elkísért.
Régóta nem akarok mindenáron segíteni másokon, viszont amikor valaki nyújtja a kezét, megfogom. A mindenáron való segítségnyújtásban az a veszély, hogy amíg más gyógyulása miatt görcsölnék, (ego) elveszíthetem a sajátomét és nem erről szól a 12 Lépéses Program. Első az én gyógyulásom - bármennyire is önző módon hangozzék - csakis azután jöhet minden és mindenki más.  

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |