Egy részvénytársaságnál kezdtem dolgozni. Tudtam, hogy értek a munkához. A személyzeti vezetővel megtárgyaltuk a részleteket és ő megkérdezte, mit gondolok, mennyit érdemlek a munkámért. Gondolkoztam és végül havi 400 dollárban jelöltem meg az összeget. Ez még a hatvanas években történt. Nem akartam túl sokat kérni, tehát csak annyit kértem, amiből még ki tudtam jönni. Felvett és megadta, amit kértem. Később, amikor eljöttem onnan, elmondta, hogy bármennyit kérek, hajlandó lett volna megadni. Kérhettem volna akár havi 600 vagy 700 dollárt is, ami óriási pénznek számított akkoriban. Én korlátoztam magamat azzal, hogy azt hittem, csak ennyit érek.
(Név nélkül)
Milyen hiedelmeink alakultak ki a pénzzel kapcsolatban?
Azt hisszük, a pénz rossz és gonosz dolog? Egyik sem igaz. Csereeszköz, amelyre szükségünk van. Pénzre van szükségünk ahhoz, hogy kielégíthessük alapvető szükségleteinket, néha egy-egy luxuscikket vásároljunk vagy elkényeztessük magunkat valamivel; ez a munkánk díjazásának egyik formája. A pénz önmagáért való szeretete ugyanolyan önpusztító lehet, mint bármely más árucikk túlértékelése. Kényszeresen foglalkozhatunk vele, felhasználhatjuk arra, hogy elmeneküljünk kapcsolatainktól és érzelmeinktől, vagy arra fordíthatjuk, hogy ideig-óráig a hatalom érzetével töltsön el. De a pénz csupán pénz, nem több.
Úgy gondoljuk, nem jut elég pénz mindenkinek? Sokan nőttünk fel úgy, hogy belénk ivódott a pénzhiány érzete. Sosem volt elég belőle. Soha nem is lesz. Ha hozzájutunk egy kicsihez, őrizgetjük és halmozzuk, mert később biztosan nem lesz elég.
Mit gondolunk, mennyit érdemlünk? Sokan saját magukat korlátozzák azzal, hogy azt hiszik, csak keveset érdemelnek.
A pénz nem gonosz dolog. Nincs belőle hiány, csak gondolkodásunkban és viselkedésünkben. És ha azt hisszük, ennyit érdemlünk, körülbelül ennyit is fogunk kapni.
Ezeket a hiedelmeket meg tudjuk változtatni, ha célokat tűzünk magunk elé, ha ellökjük magunkat onnan, ahol vagyunk és lassan előredolgozzuk magunkat odáig, ahol lenni szeretnénk.
Ma megvizsgálom a pénzzel kapcsolatos hiedelmeimet. A változás folyamatát azzal indítom el, hogy elengedem azokat az önpusztító hiedelmeimet, amelyek korlátozhatják vagy gátolhatják életem anyagi részének fejlődését.
Jómagam is túlértékeltem - és még ma is olykor előfordul - a pénz fontosságát.
Régi életemben a pénz Isten volt az úr. Akkoriban még nem hallgattam arra a csendes, belső hangra, amely arról biztosít, ma megkapok mindent, amire szükségem van.
(Bővebben, a pénzzel kapcsolatos érzéseimről olvashatsz a többi meditációban)
Régi életemben a pénz Isten volt az úr. Akkoriban még nem hallgattam arra a csendes, belső hangra, amely arról biztosít, ma megkapok mindent, amire szükségem van.
(Bővebben, a pénzzel kapcsolatos érzéseimről olvashatsz a többi meditációban)
Megjegyzés küldése