Rendben van, ha néha haragszunk, de nem egészséges, ha neheztelünk. Függetlenül attól, mit tanultunk gyerekkorunkban, milyen szerepeket állítottak elénk mintául, megtanulhatjuk úgy kezelni haragunkat, hogy egészséges legyen nekünk és környezetünknek. Lehetnek haragos érzéseink. Vállalhatjuk, átérezhetjük, kifejezhetjük, elengedhetjük, és ezután nincs dolgunk velük.
Néha megmártózhatunk olyan haragban is, amelynek nincs semmi alapja. Az érzés csak érzés; erkölcsi hitvallásunk nem érzelmeinkben – csakis a viselkedésünkben jelenik meg.
Haragudhatunk úgy is, hogy nem sebzünk meg, nem bántunk másokat, és persze magunkat sem. Megtanulhatjuk, hogy úgy küzdjünk meg haragunkkal, hogy nem rombolja kapcsolatainkat, hanem javunkra válik.
Ha ma nem vállaljuk haragunkat, holnap kell szembenéznünk vele.
Ma megengedem magamnak, hogy haragudjam. Megfelelő módon juttattam kifejezésre, és nem lesz miatta bűntudatom. És ezzel részemről vége.
Régebben sokáig nehezteltem bizonyos emberekre, miközben azt nem vettem észre, hogy saját magamat kizártam ezzel az életemből.
A 12 Lépéses Program megtanított/tanít arra, hogy érzéseimet milyen módon, milyen eszközökkel tudom kordában tartani, kezelni. Eleinte csípőből jött a düh és a harag, viszont a türelem gyakorlásával és a valóság felismerésével egy idő után szépen elmúlt.
(példa: szóltam a gyerekeimnek, hogy pakolják el a játékaikat, mert fürdés, vacsora következik és amikor nem álltak neki azonnal, olyan dühöt éreztem, majd szét robbantam, aztán elővettem a tudatos gondolkodásmódot és megnéztem a valóságot, megláttam, nem fog összedőlni a világ, ha öt perc múlva mennek fürdeni és a haragom azonnal elszállt.)
Előfordult olyan is, hogy valaki nagyon felbosszantott és amikor hazaértem, a táskám repült a konyha ajtóból egészen a falig, végig a konyha hosszán. A lányom éppen ott állt mellettem és láttam rajta, nagyon megijedt. Elmondtam neki, nem rá haragszom és ezzel a dolog le is volt zárva. Részemről elengedtem a dühömet, a lányom meg megnyugodott, hogy nem róla szólt.
Amikor még éltem aktívan a függőségeimet, emberekre nyomkodtam a függőségeimből eredő tehetetlen haragot, bűntudatot és szégyent.
A 12 Lépéses Program megtanított arra, nem baj, ha haragszom, nem baj amikor dühös vagyok, egy dologra nagyon figyeljek, annak mondjam el a velük kapcsolatos érzéseimet, akire tartozik, ennek hiánya esetében, vigyázzak arra, hogy ne a környezetemben lévő, ártatlan embereken töltsem ki.
A 12 Lépéses Program megtanított/tanít arra, hogy érzéseimet milyen módon, milyen eszközökkel tudom kordában tartani, kezelni. Eleinte csípőből jött a düh és a harag, viszont a türelem gyakorlásával és a valóság felismerésével egy idő után szépen elmúlt.
(példa: szóltam a gyerekeimnek, hogy pakolják el a játékaikat, mert fürdés, vacsora következik és amikor nem álltak neki azonnal, olyan dühöt éreztem, majd szét robbantam, aztán elővettem a tudatos gondolkodásmódot és megnéztem a valóságot, megláttam, nem fog összedőlni a világ, ha öt perc múlva mennek fürdeni és a haragom azonnal elszállt.)
Előfordult olyan is, hogy valaki nagyon felbosszantott és amikor hazaértem, a táskám repült a konyha ajtóból egészen a falig, végig a konyha hosszán. A lányom éppen ott állt mellettem és láttam rajta, nagyon megijedt. Elmondtam neki, nem rá haragszom és ezzel a dolog le is volt zárva. Részemről elengedtem a dühömet, a lányom meg megnyugodott, hogy nem róla szólt.
Amikor még éltem aktívan a függőségeimet, emberekre nyomkodtam a függőségeimből eredő tehetetlen haragot, bűntudatot és szégyent.
A 12 Lépéses Program megtanított arra, nem baj, ha haragszom, nem baj amikor dühös vagyok, egy dologra nagyon figyeljek, annak mondjam el a velük kapcsolatos érzéseimet, akire tartozik, ennek hiánya esetében, vigyázzak arra, hogy ne a környezetemben lévő, ártatlan embereken töltsem ki.
Megjegyzés küldése