„Tudom, hogy uralkodni akarok, de ezt teszi a férjem is. Ő talán még jobban, mint én. Valahányszor elhatároztam, hogy elhagyom, pontosan tudta, mit kell mondania, hogy az ajtóból visszafordítson. És tudta, hogy ezt fogom tenni. Pontosan tudta, hogyan kell kimondania, amit hallanom kell ahhoz, hogy maradjak. Tudta mit csinál és tudta, én mit fogok lépni. Tudom, hogy így volt, mert miután mindketten a gyógyulás útjára léptünk, elmondta.”
(Név nélkül)
Sokan vagyunk sebezhetőek a szavakkal szemben.
Egy jól időzített „szeretlek”. Egy kellő időben elhangzó „bocsáss meg”. Egy megfelelő hangnemben elmondott mentség. Egy simogatás. Egy tucat rózsa. Egy csók. Egy üdvözlőlap. Néhány szeretetet ígérő szó, amely újra a tagadás örvényébe taszít. Néha ezek a szavak vagy dolgok elérik, hogy letagadjuk, ha valaki hazudik, rosszul bánik velünk.
Vannak, akik szándékosan törekszenek arra, hogy olcsó szavakkal becsapjanak, maguk alá gyűrjenek vagy manipuláljanak. Ismernek bennünket, és pontosan tudják, milyen érzékenyen reagálunk néhány jól időzített szóra. Törj ki naivitásodból! Ők tudják, mit tesznek. Tisztában vannak vele, milyen hatással van ránk.
Nem szabad ekkora erővel felruháznunk a szavakat. Még akkor sem, ha történetesen épp ezekre a szavakra vágyunk, ha bármilyen jól hangzanak, ha úgy érezzük, megszüntetik a fájdalmunkat.
Előbb-utóbb rájövünk, hogy ha valakinek a viselkedése nincs összhangban a szavaival, és eltűrjük ezt, mi magunk hagyjuk, hogy fölébünk kerekedjenek, manipuláljanak, becsapjanak.
Nem írhatjuk elő másoknak, mit tegyenek, de megválaszthatjuk, hogyan viselkedjünk, és mit cselekedjünk mi. Ne hagyjuk, hogy olcsó, jól időzített szavak manipuláljanak bennünket, még ha pontosan ezeket akarjuk is hallani, mert azt hisszük, megszüntetik a fájdalmunkat.
Ma elengedem túlzott érzékenységemet a szavakkal szemben. Istenem, segíts bíznom magamban annyira, hogy rájöjjek az igazságra akkor is, ha be akarnak csapni. Segíts, hogy azokat a kapcsolataimat ápoljam, amelyek nem ellenem dolgoznak.
Sokáig nem tudtam azt, hogy akkor hiteles egy ember, amikor a cselekedetei összhangban vannak a szavaival. Nem értettem, miért kiszámíthatatlan számomra az az ember, akinél ez az egyensúly nincsen meg. Nem volt szemem a dolgok mögé látni.
Hála a 12 Lépéses Programnak, ma már értem, érzem és figyelek is rá.
Amikor a szavak és a cselekedetek egyensúlya nem működik valakinél, az játszmázik. Játszmázik a másik ember érzéseivel, ami az én szememben halálos bűn. Igen, nagyon komolyan mondom ezt! Ugyanis akkor engem meglopnak, kihasználnak és mindezek mellett megaláznak és senki máson nem múlik az, csakis rajtam, hogy engedem ezt vagy sem. Nem engedem! Ma már nem és egy jó idő óta senkinek. Én sem játszom más emberek érzéseivel, a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartom őket és nem élek vissza velük.
Most nagyon erősen elgondolkoztam azon, hogy én mikor és kinek az érzéseivel éltem vissza anno és a legelső ami eszembe jutott és ilyen formában: "szerintem a szüleimével". Anyagi haszonszerzés céljából, amikor még ittam. Kölcsönkértem és sokszor tőlük, cserébe elhitettem velük, hogy rám mindig számíthatnak és úgy is volt, amire kértek, mindent megtettem nekik... Üzleteltem az érzéseimmel és az övékével is, mondhatni, cserekereskedelmet folytattam.
Olyant viszont - és ezt bátran állíthatom - sosem tettem, amikor egy másik ember elmondta nekem a bánatát, titkát, fájdalmát, egy idő után ellene fordítottam, mutogattam rá vele és felemlegettem neki, magyarul, elárultam négyszemközt. Ennél betegesebb és alattomosabb dolgot el sem tudok képzelni.
Jól mondja a mondás, hogy szavakkal akár ölni is lehet, DE! a mennyekbe emelni is.
Nekem nagyon fontosak a szavak, tudom, olykor nem igazán tudom úgy megfogalmazni a mondandómat, ahogy szeretném, annyira tisztán és világosan, érthetően, mégis próbálkozom, egyszer majd csak sikerül. És a tapasztalatom azt mutatja, ez így működik.
Hála a 12 Lépéses Programnak, ma már értem, érzem és figyelek is rá.
Amikor a szavak és a cselekedetek egyensúlya nem működik valakinél, az játszmázik. Játszmázik a másik ember érzéseivel, ami az én szememben halálos bűn. Igen, nagyon komolyan mondom ezt! Ugyanis akkor engem meglopnak, kihasználnak és mindezek mellett megaláznak és senki máson nem múlik az, csakis rajtam, hogy engedem ezt vagy sem. Nem engedem! Ma már nem és egy jó idő óta senkinek. Én sem játszom más emberek érzéseivel, a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartom őket és nem élek vissza velük.
Most nagyon erősen elgondolkoztam azon, hogy én mikor és kinek az érzéseivel éltem vissza anno és a legelső ami eszembe jutott és ilyen formában: "szerintem a szüleimével". Anyagi haszonszerzés céljából, amikor még ittam. Kölcsönkértem és sokszor tőlük, cserébe elhitettem velük, hogy rám mindig számíthatnak és úgy is volt, amire kértek, mindent megtettem nekik... Üzleteltem az érzéseimmel és az övékével is, mondhatni, cserekereskedelmet folytattam.
Olyant viszont - és ezt bátran állíthatom - sosem tettem, amikor egy másik ember elmondta nekem a bánatát, titkát, fájdalmát, egy idő után ellene fordítottam, mutogattam rá vele és felemlegettem neki, magyarul, elárultam négyszemközt. Ennél betegesebb és alattomosabb dolgot el sem tudok képzelni.
Jól mondja a mondás, hogy szavakkal akár ölni is lehet, DE! a mennyekbe emelni is.
Nekem nagyon fontosak a szavak, tudom, olykor nem igazán tudom úgy megfogalmazni a mondandómat, ahogy szeretném, annyira tisztán és világosan, érthetően, mégis próbálkozom, egyszer majd csak sikerül. És a tapasztalatom azt mutatja, ez így működik.
Megjegyzés küldése