A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - SPONTANEITÁS - Szeptember 20. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. szeptember 20., hétfő.



Gyógyulásunk alatt megtanuljuk elengedni magunkat. Megtanulunk az ösztöneinkre hallgatni.
A spontaneitás egyesek számára ijesztő lehet. Megijedhetünk attól, hogy elveszítjük az irányítást. Lehet, hogy még mindig a függőség szabályai szerint élünk, melyek tiltják a spontaneitást – légy jó, légy tökéletes, légy erős, légy komoly és mindig fogadd el az irányítást.
Lehet, hogy a spontaneitást azzal társítjuk, hogy rögeszmésen, kényszeresen, önpusztítóan és felelőtlenül mutatjuk ki érzelmeinket.
A gyógyulás folyamán nem erről van szó. A pozitív spontaneitás azt jelenti, hogy szabadon kifejezzük, kik vagyunk, úgy, hogy ez élvezetes és egészséges legyen, és ne bántson se minket, se másokat.
Annál jobban sikerül spontánul viselkednünk, minél jobban fejlődik önértékelésünk, és nő önbecsülésünk.
A spontaneitás összefügg azzal, hogy tudjunk játszani, és képesek legyünk az intimitásra. Ehhez mindenekelőtt el kell engednünk azt az igényünket, hogy mindig kontrollálni akarjuk magunkat és másokat.
Ne fogd olyan rövidre a pórázt! Mi van akkor, ha hibázol? Mi van, ha tévedsz? Ízlelgesd fogyatékosságaidat. Hagyd, hogy egy kicsit gyönge és sebezhető légy! Kockáztass!
Ma elhajítom a szabálykönyvet, és élvezem, hogy az vagyok, aki vagyok. Örömömet lelem az élet ajándékában, önmagamban és másokban.

Spontaneitás... megy az nekem, olykor, amikor jól vagyok. Akkor viszont újra előveszem a szabálykönyvet, amikor nehezebb időszakot élek. Valahogy szükségem van ilyenkor még a mankómra, az ismerősre, a kapaszkodóra.
Észrevettem, akkor tudok a legspontánabb lenni, amikor a gyerekeimmel, hármasban, csak ülünk a szobában és beszélgetünk. Legtöbbször felülmúlva önmagunkat, poénkodunk és belőlem is olyan mondatok szaladnak ki, amin aztán jókat nevetünk. Mindhármunknak igen jó humorérzéke van, holott azt is tudom, többször mint kellene, túl komolyan vesszük az életet.

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |