A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció - AZ ÚJRAPROGRAMOZÁS IDŐSZAKAI - Szeptember 13. - (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. szeptember 13., hétfő.

A gyógyulás egyáltalán nem merő fárasztó munka, melyért nem jár jutalom. Vannak olyan időszakai, amikor örülhetünk és pihenhetünk, vagy amikor nyugodtan gyakorolhatjuk azt, amit tanultunk. És eljönnek a változást hozó idők, amikor valami új elsajátításával küszködünk, vagy egy problémát próbálunk megoldani.

Ezekben a periódusokban kezd megmutatkozni az, amit gyógyulásunk során gyakoroltunk. Ezek a periódusok roppant intenzívek, de célra vezetők.
Vannak olyan időszakok is, amikor lényünk mélyén, „újraprogramozódunk”. Elengedünk bizonyos hiedelmeinket és viselkedésmódokat. Lehet, hogy ilyenkor megijedünk, és összezavarodunk. Lehet, hogy régi viselkedésmintáink nem működtek, de legalább ismertük és megszoktuk őket.
Ilyenkor sebezhetőnek, magányosnak, kifosztottnak érezhetjük magunkat – mintha térkép és zseblámpa nélkül indultunk volna útnak, ráadásul az az érzésünk, hogy még senki nem járt erre előttünk.
Lehet, hogy nem értjük, mi zajlik bennünk. Nem tudhatjuk, merre irányítanak és vezetnek-e egyáltalán.
Vezetnek bizony. Nem vagyunk egyedül. Felsőbb Erőnk megteszi a legtöbbet és legjobbat azért, hogy igazi változást idézzen elő bennünk. Mások is jártak már ezen az úton. És majd eljutunk valakihez, aki segíthet, aki elláthat útjelzőkkel.
A gyógyulás egészségessé tesz. Ebben akkor is bízhatunk, ha nem értjük mi történik éppen. Pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell ebben a folyamatban; éppen azt éljük át, amit meg kell tapasztalnunk. És ahová tartunk, jobb, mint bármi, ahol eddig megfordultunk.
Istenem, segíts hinnem abban, hogy azok a változások, melyeket átélek, jóra vezetnek. Segíts hinnem, hogy az út, amelyen járok, olyan helyre visz, amelyet a fény, a szeretet, és az öröm tölt be.

Régebben nem vetem azt észre, hogy változom... illetve csakis feketén, fehéren láttam, jót vagy rosszat cselekedtem. Az érzéseimmel nem voltam tudatos kapcsolatban.
A 12 Lépéses Program tanít felismernem és megélnem tudatosan a saját érzéseimet és a lelkemben történő változásokat, gyógyulásomat.
Négy napja egy kimerültebb időszakomat élem. Még gondolkodni is nehezemre esik. Úgy sejtem, jobban megviseltek a lányommal történt dolgok, DE! legfőképpen az, hogy négy év albérlet után, újból belakjuk egymást. Nem könnyű állapot és a minap rádöbbentem arra, hogy a kimerültségemnek az oka - újból és újból ebbe a gödörbe esek bele - az én akaratom.
Hát nem baj, a felismerés és a beismerés a lényeg, ma ringatózom a víz tetején és erősebben tudatosítom magamban az Első Lépés második felét.
Ahogy a meditáció is írja, először én is megijedtem, nem nagyon értettem mi történik velem, aztán visszanéztem az elmúlt egy hónap történéseit, kielemeztem - nem volt szükséges nagyon sokat gondolkodnom rajta, a rutin segített - és rádöbbentem, az utca, amin járok, ugyanaz, és a gödör is, amibe éppen belepottyantam. Az én akaratom elengedése segít kimásznom belőle. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |