A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. június 17., csütörtök.


Június 17.
Megadás.

Sajátítsd el a jelenlegi körülményeidben rejlő tanulságokat!
Nem azáltal haladunk, hogy ellenállást fejtünk ki azzal szemben, ami nem kívánatos mostani életünkben. Az elfogadás segít az előrehaladásban, a növekedésben és a megváltozásban. Nem az elkerülés nyitja meg az ajtót. A kulcs: a megadás.
Figyelj erre az igazságra: mindnyájan okkal kerültünk a mostani körülményeink közé. Ennek is megvan a tanulsága, értékes tanulsága, melyet el kell sajátítanunk, mielőtt továbbléphetünk.
Valami fontos munkálódik bennünk és a körülöttünk élőkben. Lehet, hogy ma még nem tudjuk meghatározni mi, de tudhatjuk, hogy fontos. Tudhatjuk, hogy jó.
Ne erőszakkal győzz, hanem megadással. A csata bennünk zajlik, és bennünk lehet megnyerni. Át kell élnünk, amíg meg nem tanuljuk, el nem fogadjuk, amíg hálásak nem leszünk érte, és szabaddá nem válunk.
Ma megnyílok a mostani életkörülményeimben rejlő tanulságok előtt. Nem kell felcímkéznem, se pontosan értenem, mit tanulok éppen, majd világos lesz, ha eljön az ideje. Ma elég, ha bízom, és hálás vagyok érte.

Sokszor előfordult velem az, hogy meg akartam erőszakolni az akkori helyzetemet, ráfeszültem egészen addig, amíg rá nem jöttem, egyszerűen nem vagyok még kész a változtatásra. Amikor ezt meg tudtam fogalmazni magamban, már el is engedtem a rágörcsölést, el tudtam fogadni jelenlegi élethelyzetemet, körülményeimet. Segít ebben a "Lassan siess" szlogen is, amit persze olykor hajlamos vagyok elfelejteni.
Az elégedetlenség nem jó tanácsadó. Egyik, nálam jóval idősebb Társnőmtől hallottam a következő mondatot: 
"Mi bajom lehet ma, nem kellett alkoholt innom, van ennivalóm, amit megehetek, tiszta víz, amit ihatok, meleg víz, amiben lefürödhetek, ruhám, amit felvehetek és tető a fejem felett."
Engem folyton hajszolt a mindent és minél többet, nem vettem azt észre, minden szükségletem meg adatott a mai napra. A 12 Lépéses Program előtti életemben, folyton más emberek vélt vagy valós elvárásainak akartam megfelelni. Ezért díszítettem a lakást, ezért takarítottam... stb. Ez a gondolkodás a függőségeim mélyebb bugyraiba sodortak, ezzel a gondolkodással egyre jobban megbetegítettem magam, ugyanis egyre erősebb szorongással járt, egyre frusztráltabb lettem. Akadályoztatva éreztem magam, mert mondjuk egy kitalált vágyamat nem tudtam kielégíteni, gátat szabott neki az anyagi lehetőségem.
Megtanultam, nem lehet minden az enyém. 
Megtanultam, nézzek körbe és azért legyek hálás, ami VAN!
Például:
Nagyon szeretnék egy ülőgarnitúrát megvásárolni. Osztottam, szoroztam és a mai állások szerint úgy néz ki, még hónapokig várhatok rá, ha ugyan addigra más meg nem veszi. Már arra gondoltam, kérek rá kölcsön a fiamtól és ettől a gondolattól elszégyelltem magam, mert tudom, hogy egy új számítógépre gyűjt. Fel is vállaltam ezt a szégyenteljes gondolatomat egyik Társnőm előtt, ezzel feloldottam a vele járó feszültséget magamban és el is engedtem a dolgot. Úgy döntöttem, rábízom Istenre. Hogyha Neki az a terve, hogy a mienk legyen az ülőgarnitúra, úgyis a miénk lesz, ha meg nem, hiszek abban, szebbet és jobbat szán nekünk.
Másik példa:
Időszakosan hajlamos vagyok annyira elengedni magam, hogy a másnapra tervezett sütés-főzésből csak a főzést vagyok hajlandó megcsinálni. DE! nem így történt ma!
Tegnap elterveztem, főzök is (mert azt ugye KELL) és sütök is (csak a gyakorlat kedvéért, megteszek ma EGY olyan dolgot, amit ma nem akarok) és sikerült! Olyannyira, hogy kedvemet leltem a sütésben is. Egyre többször mondom magamban,
"Legyen meg a Te akaratod." és ezzel nagyban megkönnyítem az aznapi és megszokott ellenállásomat. Isten mindig velem van, ha akarom, ha nem (és én inkább akarom, mint nem) és fogja a kezem még akkor is, amikor én elengedtem az Övét. 

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |