Május 2.
Felsőbb Erőnk.
A következő huszonnégy órában…
Gyógyulásunk közben úgy éljünk, hogy egyszerre csak egy napra összpontosítunk. Ehhez igen erős hitre van szükségünk. Nem vagyunk hajlandók hátra nézni, kivéve, ha épp a múlttól való megszabadulás a mai feladatunk része. Előre is csak azért tekintünk, hogy terveket szőjünk. Teljesen a mai napra összpontosítunk, hogy képességeink legjava szerint éljük meg. Ha ezt elég hosszú ideig csináljuk, az egészségesen megélt napok láncolata értékessé teszi életünket.
Azért imádkozom, hogy megismerjem a Te szándékodat velem…
Alávetjük magunkat Isten akaratának. Felhagyunk azzal a szándékunkkal, hogy másokon uralkodjunk, és beérjük saját életünk irányításával. Bízunk Felsőbb Erőnk szándékaiban, hiszen ez a szándék jó, nagylelkű és van iránya.
Próbálkozások és tévedések révén tanuljuk meg, hogy megkülönböztessük Isten akaratát a sajátunktól. Megtanuljuk, hogy Isten akarata sohasem támadó. Azt már megtanultuk, hogy mások néha mást várnak el tőlünk, mint Ő. Megtanuljuk azt is, hogy Isten nem arra teremtett, hogy függőségben, mártírként éljünk, hogy folyton másokról gondoskodjunk vagy másokat akarjunk irányítani. Megtanulunk bízni magunkban.
És legyen erőm véghezvinni szándékodat.
Gyógyulásunk része erőtlenségünk elfogadása. De az is az, ha élünk erőnkkel, mellyel gondoskodni tudunk magunkról. Néha ijesztő vagy fájdalmas dolgokat kell megtennünk. Néha előre kell lépnünk, néha hátra. Ehhez egy nálunk nagyobb erő segítségét kell kérnünk.
Soha nem várnak el tőlünk olyasmit, amihez nincs elég erőnk.
Ma kérhetem egy energiát adó erőforrás segítségét. Ez az erő Isten. Tőle fogom kérni, amire szükségem van.
A mai nap megéléséről fogalmam sem volt egészen addig, amíg a 12 Lépéses Programot meg nem ismertem.
Szinte az első ajánlások között volt a csak a mai nap, ez az egyetlen 24 óra megélése, amit meghallottam és elgondolkoztam azon, én hogy is élem meg a jelent. Felismertem, sehogyan. Sosem éltem a jelenben lelkileg, csak a testem volt itt, a gondolataim folyton a jövő és a múlt között cikáztak.
Jobban éreztem magam, amikor sikerült elkapnom az itt és most pillanatát, sikerült annyira kiüresítenem az agyamat, hogy csak voltam, éltem, ebben a pillanatban és nem vittek el a jövőtől való félelemmel teli gondolatok vagy a múlt felett való kesergésem. Ez nem úgy történt, hogy egyszer csak arra gondoltam, itt és most nem gondolkozom, hanem csak úgy jött és rajtakaptam azon magam, hogy már percek óta milyen békés, nyugodt állapotban vagyok. Nem gondolkoztam, áldás volt. Aztán a percek később kibővültek órákká.
Az ima által értem el ezt az állapotot, ugyanis, amikor imádkoztam semmi másra nem összpontosítottam csak az ima szövegére és mélyen hittem abban, hogy Isten helyreállíthatja a lelki egészségem. (Második Lépés) Imádkoztam rántás kevergetés közben, imádkoztam takarítás közben, imádkoztam teregetés közben, imádkoztam zuhanyozás közben... stb.
Bevallom, egy ideje nem imádkozom ekkora intenzitással, csak esténként mondom el a Békesség imát, ezt minden este megteszem és nap közben hébe-hóba, amikor szükségét érzem. Úgy vettem észre, emiatt távolabb kerültem a Felsőbb Erőtől és erősödött az én akaratom, többször hiányzik az Első Lépésem második fele. Nem döntöttem én azt el, hogy mától kevesebbet fogok imádkozni, egyszerűen nem figyeltem magamra eléggé és így alakult. A mai napon figyelek magamra jobban, többször fogok a Felsőbb Erő felé fordulni az ima által és kérem a segítségét.
Mivel nem vagyok tökéletes csak egy ember, aki tökéletlen, nem tudok maradéktalanul megfelelni annak a vágyamnak, hogy a kapcsolatom folyamatos legyen a Felsőbb Erővel. Pedig nagyon akarom és igyekszem is, csak hát néha lecsúszkálok az útról, mert szükséges még mindig megtapasztalnom, saját magamnak bebizonyítanom, újból és újból, hogy nélküle bizony elvesznék. Mielőtt ez valóban megtörténne, észbe kapok és két kézzel csimpaszkodok Belé az ima által.
Szinte az első ajánlások között volt a csak a mai nap, ez az egyetlen 24 óra megélése, amit meghallottam és elgondolkoztam azon, én hogy is élem meg a jelent. Felismertem, sehogyan. Sosem éltem a jelenben lelkileg, csak a testem volt itt, a gondolataim folyton a jövő és a múlt között cikáztak.
Jobban éreztem magam, amikor sikerült elkapnom az itt és most pillanatát, sikerült annyira kiüresítenem az agyamat, hogy csak voltam, éltem, ebben a pillanatban és nem vittek el a jövőtől való félelemmel teli gondolatok vagy a múlt felett való kesergésem. Ez nem úgy történt, hogy egyszer csak arra gondoltam, itt és most nem gondolkozom, hanem csak úgy jött és rajtakaptam azon magam, hogy már percek óta milyen békés, nyugodt állapotban vagyok. Nem gondolkoztam, áldás volt. Aztán a percek később kibővültek órákká.
Az ima által értem el ezt az állapotot, ugyanis, amikor imádkoztam semmi másra nem összpontosítottam csak az ima szövegére és mélyen hittem abban, hogy Isten helyreállíthatja a lelki egészségem. (Második Lépés) Imádkoztam rántás kevergetés közben, imádkoztam takarítás közben, imádkoztam teregetés közben, imádkoztam zuhanyozás közben... stb.
Bevallom, egy ideje nem imádkozom ekkora intenzitással, csak esténként mondom el a Békesség imát, ezt minden este megteszem és nap közben hébe-hóba, amikor szükségét érzem. Úgy vettem észre, emiatt távolabb kerültem a Felsőbb Erőtől és erősödött az én akaratom, többször hiányzik az Első Lépésem második fele. Nem döntöttem én azt el, hogy mától kevesebbet fogok imádkozni, egyszerűen nem figyeltem magamra eléggé és így alakult. A mai napon figyelek magamra jobban, többször fogok a Felsőbb Erő felé fordulni az ima által és kérem a segítségét.
Mivel nem vagyok tökéletes csak egy ember, aki tökéletlen, nem tudok maradéktalanul megfelelni annak a vágyamnak, hogy a kapcsolatom folyamatos legyen a Felsőbb Erővel. Pedig nagyon akarom és igyekszem is, csak hát néha lecsúszkálok az útról, mert szükséges még mindig megtapasztalnom, saját magamnak bebizonyítanom, újból és újból, hogy nélküle bizony elvesznék. Mielőtt ez valóban megtörténne, észbe kapok és két kézzel csimpaszkodok Belé az ima által.
Megjegyzés küldése