Április 19.
A változás elfogadása.
Életünket átjárják a változás szelei, néha lágy szellőként, néha trópusi viharként. Igen, vannak nyugodt időszakok, amikor igazodhatunk újfajta életünkhöz, megkereshetjük az egyensúlyt, learathatjuk a babérokat. Ilyenkor egy kis lélegzethez jutunk.
De a változás elkerülhetetlen és kívánatos.
Amikor feltámad a változás szele, még nem lehetünk biztosak benne, hogy ez a változás jobbat hoz. Nevezhetjük stressznek vagy átmeneti állapotnak, és biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb minden visszatér a rendes kerékvágásba. Néha ellenállunk. Fejünket behúzzuk és nekifeszülünk a szélnek, azt remélve, hogy hamarosan elcsendesedik, és visszatér a korábbi állapot. Lehetséges, hogy ilyenkor készülünk fel az új „rendes kerékvágásra?”
A változás végigsöpör életünkön, és eljuttat oda, ahová tartunk. Bízhatunk benne, hogy Felsőbb Erőnknek pontos terve van velünk akkor is, ha mi nem tudjuk, hová vezetnek a változások.
Bízhatunk benne, hogy javunkra válnak. A szél oda visz, ahova kell.
Istenem segíts, hogy ne álljak ellen a változásnak. Segíts, hogy nyitottan várjam ezt a folyamatot. Segíts hinnem abban, hogy ahová a szél röpít, jobb hely lesz, mint ahonnan felkapott. Segíts, hogy alávessem magam ennek a folyamatnak, bízzam benne, és elfogadjam akkor is, ha nem értem pontosan.
Hmmm... régebben is így volt és még ma is így van, eléggé nehezen tűröm a változásokat. Hogy pontosítsak, azok esnek nehezemre, amikről tudom előreláthatóan, hogy be fognak következni. Azokkal a változásokkal semmi bajom nincsen, amelyekre nem tudok felkészülni, hanem itt és most történnek, olyankor vagyok teljesen önmagam. Egyik sorstársnőmmel beszéltük meg éppen azt évekkel ezelőtt, amikor észnél kell lenni, azonnal dönteni kell és cselekedni, a legjobbat hozza ki belőlünk és amikor vége az egésznek, utána esünk össze.
Tudom azt, hogy a változással a Felsőbb Erőnek pontos terve van velem, mégis megijedek tőle, olykor rettegek, mert ahelyett, hogy abban hinnék, hogy az ismeretlen jót hozza el nekem, félek attól, hogy mégis az ismerős rosszat kapom. Ezt akkor szoktam érezni, amikor az én akaratomat működtetem, ahelyett, hogy azt mondanám "legyen meg a Tiéd".
Tudom azt, hogy a változással a Felsőbb Erőnek pontos terve van velem, mégis megijedek tőle, olykor rettegek, mert ahelyett, hogy abban hinnék, hogy az ismeretlen jót hozza el nekem, félek attól, hogy mégis az ismerős rosszat kapom. Ezt akkor szoktam érezni, amikor az én akaratomat működtetem, ahelyett, hogy azt mondanám "legyen meg a Tiéd".
Megjegyzés küldése