Április 2.
Szembenézés árnyékos oldalunkkal
„Félelem nélkül megvizsgáljuk magunkat erkölcsileg.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Negyedik Lépése)
Mire a Negyedik Lépéshez jutunk, készen állunk arra, hogy szembenézzünk árnyékos oldalunkkal, amely megakadályozza, hogy szeressük magunkat és másokat, hagyjuk, hogy mások szeressenek és élvezzük az életet. E lépés célja nem az, hogy rosszabbul érezzük magunkat miatta, hanem, hogy hozzálássunk az öröm és a szeretet akadályainak eltakarításához.
Megkeressük a múltbeli események miatt keletkezett félelmeinket, haragunkat, sértettségünket és szégyenünket – mindazt az eltemetett érzést, amely mostani életünket befolyásolja. Felkutatjuk azokat a tudatalatti hiedelmeinket magunkról és másokról, amelyek befolyásolhatják kapcsolataink minőségét. Ezek így hangzanak: „Nem vagyok szeretetre méltó…”, „Csak teher vagyok a körülöttem élőknek…”, „Senkiben nem lehet megbízni…”, „Nem lehet megbízni bennem…”, „Nem érdemes élni.” Viselkedésünket figyelve, megkeressük az önpusztító mintákat. Előássuk bűntudatunkat – akár rászolgáltunk, akár nem – és alaposan megvizsgáljuk, de ezt együttérzéssel tesszük.
Nem félünk attól, hogy mit fogunk találni e vizsgálódásunk során, mert ez a lélekkutatás megtisztíthat és segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mint ahogy álmodni mertük.
Istenem, segíts, hogy megtaláljam magamban a korlátokat és akadályokat. Tudasd velem azt, amit tudnom kell, hogy megszabadulhassak tőle. Mutass rá, mit kell tudnom önmagamról.
Régebben sosem csináltam napi leltárt, azt sem tudtam, hogy ilyesmi létezik. Úgy fogalmazhatom, hogy a kezeletlen ösztöneim irányítottak, és a dac, az ego.
A 12 Lépéses Programban a Negyedik Lépés (Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról) ajánlja, hogy bátran nézzek szembe a jellembeli fogyatékosságaimmal és ne feledkezzek meg a jó tulajdonságaimról sem.
Szponzorom mesélte, hogy Ő minden este, amikor lefekszik, KIS Negyedik Lépést csinál és arra nagyon ügyel, hogy az aznapi jó tetteivel zárja a napot. Így reggel nem a nyomasztó gondolatokkal ébred. Én is így tettem.
Időközben rájöttem arra, hogy van egy készségem arra, hogy jobban kiemeljem a nekem nem tetsző tulajdonságaimat, hibáimat, rossz döntéseimet és ezeken ellovagolgatok akár napokig, - eleinte és időszakosan még mostanában is - hetekig. Hasznos nekem ügyelnem erre!
Több Társam mesélte, hogy Ők nagyon féltek a Negyedik Lépéstől. Ezen elcsodálkoztam, ugyanis én úgy mentem a 12 Lépéses Programban, hogy bármit, ismétlem! bármire hajlandó voltam, csak meg tudjam állítani a függőségemet. Ha ennek az ára az lett volna, hogy napi 24 órát ugassak négykézláb és meztelenül a városunk főterén, azt is megtettem volna. Nagyon akartam szabadulni és az a borzasztó félelem sem tudott megállítani, hogy a számomra teljesen ismeretlenbe ugrom és fejest. Az életem volt a tét.
Érdekesen alakultak az én Negyedik Lépéseim, ebben nagy szerepet játszott az egom, a hamis büszkeségem. Évente, legalább egyszer igényem volt arra, hogy átírjam a történetemet, amit legelőször úgy egy éves korom körül írtam meg elsőre. Sok éven át írogattam, közben meg álmodoztam arról, de jó lenne kiadatni és akkor az én történetem is segítené a még szenvedő Társaimat, ott lehetne a könyvem minden Magyar gyűlésen. A mai napig sem adattam ki, úgy érzem, már nem is fontos. A lényeg az volt, hogy magamon segítettem vele a legtöbbet. Ebben az írásomban ferdítés és a tölem telhető legőszintébben mesélem el a függőségemmel kapcsolatos karrieremet. Ahogy teltek az évek felismertem, olyan az én Negyedik Lépésem, akár egy folyamatosan lefelé mozgó spirál, amely sosem áll meg, fúr egyre lejjebb saját magam felfedezésében. Rájöttem van egy - valószínűleg több is, most mégis ezt az egyet emelném ki - hibám, kemény vagyok saját magamhoz, túlságosan kemény. Ezen, a mai napig sem tudtam még változtatni.
Megtapasztaltam, minden egyes "könyv" átíratom után, sokkal nyugodtabb, békésebb, letisztultabb voltam. A mai napig szeretek írni. Szeretem önmagam felfedezését, akár számomra tetsző vagy akár számomra nem tetsző, mindkettő az enyém és én rajtam múlik, hogy változtatok e rajtuk vagy sem. Senki nem hajt, ez nem egy verseny és nincsen kitűzött határidő sem. Bandukolok a saját tempómban és ha megállok, hát akkor ácsorgok, ha visszalépek egyet, újból lépek majd egyet előre. Így megy ez évek óta, hol lassabban, hol gyorsabban.
Megvizsgáltam a szégyeneimet, a bűntudataimat, a szomorúságomat, a fájdalmamat és a lehető legőszintébben írtam le. Megveregettem a vállamat, amikor egy-egy félelmemmel szembe mertem nézni és ezzel el tudtam engedni. Örültem/örülök az örömeimnek, ma például annak, sikeresen megsütöttem életem harmadik zserbóját, most várom, hogy kihűljön, aztán majd megkenem csokimázzal. Hálás vagyok, hogy az örömöm már nem attól függ, hogy milyen autót vagy bútort tudtunk vásárolni, hanem a saját magam által készített, saját magamnak okozott, külső körülményektől mentes, saját magamnak és saját magamból jövő érzésekért. Ezt is megélhettem, köszönöm!
A 12 Lépéses Programban a Negyedik Lépés (Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról) ajánlja, hogy bátran nézzek szembe a jellembeli fogyatékosságaimmal és ne feledkezzek meg a jó tulajdonságaimról sem.
Szponzorom mesélte, hogy Ő minden este, amikor lefekszik, KIS Negyedik Lépést csinál és arra nagyon ügyel, hogy az aznapi jó tetteivel zárja a napot. Így reggel nem a nyomasztó gondolatokkal ébred. Én is így tettem.
Időközben rájöttem arra, hogy van egy készségem arra, hogy jobban kiemeljem a nekem nem tetsző tulajdonságaimat, hibáimat, rossz döntéseimet és ezeken ellovagolgatok akár napokig, - eleinte és időszakosan még mostanában is - hetekig. Hasznos nekem ügyelnem erre!
Több Társam mesélte, hogy Ők nagyon féltek a Negyedik Lépéstől. Ezen elcsodálkoztam, ugyanis én úgy mentem a 12 Lépéses Programban, hogy bármit, ismétlem! bármire hajlandó voltam, csak meg tudjam állítani a függőségemet. Ha ennek az ára az lett volna, hogy napi 24 órát ugassak négykézláb és meztelenül a városunk főterén, azt is megtettem volna. Nagyon akartam szabadulni és az a borzasztó félelem sem tudott megállítani, hogy a számomra teljesen ismeretlenbe ugrom és fejest. Az életem volt a tét.
Érdekesen alakultak az én Negyedik Lépéseim, ebben nagy szerepet játszott az egom, a hamis büszkeségem. Évente, legalább egyszer igényem volt arra, hogy átírjam a történetemet, amit legelőször úgy egy éves korom körül írtam meg elsőre. Sok éven át írogattam, közben meg álmodoztam arról, de jó lenne kiadatni és akkor az én történetem is segítené a még szenvedő Társaimat, ott lehetne a könyvem minden Magyar gyűlésen. A mai napig sem adattam ki, úgy érzem, már nem is fontos. A lényeg az volt, hogy magamon segítettem vele a legtöbbet. Ebben az írásomban ferdítés és a tölem telhető legőszintébben mesélem el a függőségemmel kapcsolatos karrieremet. Ahogy teltek az évek felismertem, olyan az én Negyedik Lépésem, akár egy folyamatosan lefelé mozgó spirál, amely sosem áll meg, fúr egyre lejjebb saját magam felfedezésében. Rájöttem van egy - valószínűleg több is, most mégis ezt az egyet emelném ki - hibám, kemény vagyok saját magamhoz, túlságosan kemény. Ezen, a mai napig sem tudtam még változtatni.
Megtapasztaltam, minden egyes "könyv" átíratom után, sokkal nyugodtabb, békésebb, letisztultabb voltam. A mai napig szeretek írni. Szeretem önmagam felfedezését, akár számomra tetsző vagy akár számomra nem tetsző, mindkettő az enyém és én rajtam múlik, hogy változtatok e rajtuk vagy sem. Senki nem hajt, ez nem egy verseny és nincsen kitűzött határidő sem. Bandukolok a saját tempómban és ha megállok, hát akkor ácsorgok, ha visszalépek egyet, újból lépek majd egyet előre. Így megy ez évek óta, hol lassabban, hol gyorsabban.
Megvizsgáltam a szégyeneimet, a bűntudataimat, a szomorúságomat, a fájdalmamat és a lehető legőszintébben írtam le. Megveregettem a vállamat, amikor egy-egy félelmemmel szembe mertem nézni és ezzel el tudtam engedni. Örültem/örülök az örömeimnek, ma például annak, sikeresen megsütöttem életem harmadik zserbóját, most várom, hogy kihűljön, aztán majd megkenem csokimázzal. Hálás vagyok, hogy az örömöm már nem attól függ, hogy milyen autót vagy bútort tudtunk vásárolni, hanem a saját magam által készített, saját magamnak okozott, külső körülményektől mentes, saját magamnak és saját magamból jövő érzésekért. Ezt is megélhettem, köszönöm!
Megjegyzés küldése