Április 30.
Egyensúly
Célunk az egyensúly. Ez kell nekünk a munkában és a szórakozásban, az adásban és az elfogadásban, a gondolkodásban és az érzelmekben.
Egyensúlyra van szüksége testünknek és szellemünknek.
A kiegyensúlyozott életben harmónia van a hivatás és a magánélet között. Lehetnek időszakok, amikor munkánkba magas hegyeket kell megmásznunk. Lehetnek időszakok, amikor több energiát kell kapcsolatainkba belevinnünk. De az egész legyen egyensúlyban.
Ahogy egy kiegyensúlyozott étrend figyelembe veszi az egészséghez elengedhetetlen összes táplálkozási szükségletünket, a kiegyensúlyozott élet is figyelembe vesz mindent, amire szükségünk van: barátokat, munkát, szeretetet, családot, szórakozást, időt, gyógyulást hozó és spiritualitással – Istennel – töltött időt. Ha megbillen az egyensúly, belső hangunk figyelmeztet rá – csak meg kell hallanunk.
Ma olyan szempontból vizsgálom meg életemet, hogy lássam, nem billent-e le a mérleg valamelyik serpenyője. Azon leszek, hogy újra megtaláljam az egyensúlyt.
Egyensúly számomra az, amikor nem vagyok túl és nincsen jelen a nem eléggé állapot.
Amikor jól érzem magam ott ahol vagyok a bőrömben és nem akarok máshol lenni, más valaki bőrében.
Életemben az egyensúlyt - úgy tapasztaltam eddig - a rendszerességgel tudom nagy mértékben megtartani.
Mondok egy példát - rendszeresen bizonyos időben ébredek, rendszeresen bizonyos napszakban eszem, a hét valamelyik napja, rendszeresen mindig ugyan az a nap, akkor takarítok, rendszeresen főzök, rendszeresen csomagolok uzsonnát a gyerekeim apjának és a fiamnak, rendszeresen tisztálkodom... és nem utolsó sorban, rendszeresen foglalkozom, napi szinten a 12 Lépéses Programmal, a saját gyógyulásommal. Többek között ezért született ez a blog és azért, mert tapasztaltam sok a beteg, gyógyulni akaró ember csak tanácstalanok, nem tudják hová, kihez forduljanak a problémáikkal.
A rendszerességemből kibillentett a fiam ballagása, a rá való készülődés és ez engem - mivel nagy változással jár - félelemmel és szorongással tölt el. Valahogy - mint azt a ritkán ismétlődő alkalmakkal járó változások is bizonyítják - ilyenkor beugrik az én akaratom és úgy érzem, rajtam áll vagy bukik, hogy a fiamnál kellemes emlékként éljen ez a nap. Az eszemmel tudom, hogy nem így van, mégis csípőből "lő" a betegségem és átveszi olykor az irányítást az életem felett. A mai napon már imádkoztam is nap közben, visszahúztam magam a 12 Lépéses Programba vele.
Tegnap sütöttem, főztem, takarítottam ( péntek a takarítási napom, mivel ma volt a ballagás, előre hoztam egy nappal), mostam és a maradék energiámat elvitte a vasalás. Jól kifáradtam estére, csak ültem és néztem ki a fejemből. Amúgy szeretem a munkával teli napokat.
És még valami, ahhoz, hogy az egyensúlyt meg tudjam tartani az életemben, szükséges saját magammal napi kapcsolatban lennem és nagyon fontos, hogy olykor nemet is tudjak mondani, amikor azt úgy érzem. Nemet mondani saját magamnak azért, hogy még egy harmadik sütemény sütését ne vállaljam be... mondtam, csak kettő félét sütöttem.
Amikor jól érzem magam ott ahol vagyok a bőrömben és nem akarok máshol lenni, más valaki bőrében.
Életemben az egyensúlyt - úgy tapasztaltam eddig - a rendszerességgel tudom nagy mértékben megtartani.
Mondok egy példát - rendszeresen bizonyos időben ébredek, rendszeresen bizonyos napszakban eszem, a hét valamelyik napja, rendszeresen mindig ugyan az a nap, akkor takarítok, rendszeresen főzök, rendszeresen csomagolok uzsonnát a gyerekeim apjának és a fiamnak, rendszeresen tisztálkodom... és nem utolsó sorban, rendszeresen foglalkozom, napi szinten a 12 Lépéses Programmal, a saját gyógyulásommal. Többek között ezért született ez a blog és azért, mert tapasztaltam sok a beteg, gyógyulni akaró ember csak tanácstalanok, nem tudják hová, kihez forduljanak a problémáikkal.
A rendszerességemből kibillentett a fiam ballagása, a rá való készülődés és ez engem - mivel nagy változással jár - félelemmel és szorongással tölt el. Valahogy - mint azt a ritkán ismétlődő alkalmakkal járó változások is bizonyítják - ilyenkor beugrik az én akaratom és úgy érzem, rajtam áll vagy bukik, hogy a fiamnál kellemes emlékként éljen ez a nap. Az eszemmel tudom, hogy nem így van, mégis csípőből "lő" a betegségem és átveszi olykor az irányítást az életem felett. A mai napon már imádkoztam is nap közben, visszahúztam magam a 12 Lépéses Programba vele.
Tegnap sütöttem, főztem, takarítottam ( péntek a takarítási napom, mivel ma volt a ballagás, előre hoztam egy nappal), mostam és a maradék energiámat elvitte a vasalás. Jól kifáradtam estére, csak ültem és néztem ki a fejemből. Amúgy szeretem a munkával teli napokat.
És még valami, ahhoz, hogy az egyensúlyt meg tudjam tartani az életemben, szükséges saját magammal napi kapcsolatban lennem és nagyon fontos, hogy olykor nemet is tudjak mondani, amikor azt úgy érzem. Nemet mondani saját magamnak azért, hogy még egy harmadik sütemény sütését ne vállaljam be... mondtam, csak kettő félét sütöttem.
Megjegyzés küldése