A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)

2010. március 28., vasárnap.


Március 28.
Egyensúly

Keresd az egyensúlyt érzelem és értelem között!

Keresd a kívülmaradás és a részvétel egyensúlyát!

Keresd az egyensúlyt adás és elfogadás között!

Váltogasd a munkát és a játékot, a hivatali és a magánéletbeli tevékenységet!

Hozd egyensúlyba spirituális szükségleteidet más jellegű szükségleteiddel!

Úgy bűvészkedj, hogy a másokkal és a magaddal szemben érzett felelősséged egyensúlyba kerüljön!

Hozd egyensúlyba a másokkal való törődést a magaddal való törődéssel.

Ha jól meggondoljuk, van behozni valónk.

Ma az egyensúlyt keresem

Egyensúly... nagyon hasznos és fontos számomra. Ugyancsak a 12 Lépéses Program béli nagy felfedezettem, akár a "Csak a mai nap", a szlogenek, az alázat, az elfogadás és az elengedés.
Régebben a TÚL jellemezte inkább az életemet. TÚL sok munka, TÚLságosan "szerettem", TÚL sok megfelelés, TÚL sok titok, TÚL sok szorongás és félelem, TÚL sokat akarás, TÚL sok önostorozás... stb. Kimerítő és őrült állapot volt.
Most csak egy témakörbeli elTÚLzásomat említeném példának.
Kilenc éve voltam már a 12 Lépéses Programban, amikor - emlegettem azt a bizonyos Al-Anon gyűlést, amit végig sírtam - egyik társam megosztásával felkapcsolta a fejemben a villanyt, maradjak-e még abban a kapcsolatban, ami akkoriban már inkább elvett tőlem, mint adott, vagy lépjek tovább? A Társam mondata valahogy így hangzott:
"Sosem tudtam egyik feleségemnél sem mikor jött el az a pont a kapcsolatunkban, amikor be kell fejeznem. Mindegyiknél TÚL mentem ezen a ponton."
Nem akartam meglátni magamban az egyensúlynak a nyelvét, ami bizony jócskán kibillent, a vessek véget állapot felé. Pedig éreztem, tudtam, mégis benne maradtam egészen addig, amíg teljesen össze nem törtem. Az egom nem engedett tovább lépni, hiába súgott az alázat, nem hallgattam rá, hiszen ÉN választottam és nehogy már ismét mellényúljak! Elringatott megint az illúzió, színezgettem tovább a számomra fontos személyt és a kapcsolatot. Irányított az ÉN akaratom, nem a "Legyen meg a Tiéd".
Nehéz nekem az, a mai napon is, ha szerelmes vagyok és észreveszem az adott pillanatot, itt és most kellene befejezni, nem tudom meglépni, TÚL megyek rajta, egészen addig, amíg olyan fájdalmat nem érzek, ami testi tünetekkel is jár. (émelygés, gyengeség, hőemelkedés... stb.) Amikor ide elérkezem, ezen a ponton már meg tudok állni és kilépek. 

Megfogadtam, nem fogom bántani magam ez miatt, úgy látszik, én ebből értek. Hogy mi a lényeg? Legalább már értem!
Megtapasztaltam, a szenvedésekkel eltöltött idő lerövidül, a 12 Lépéses Program gyógyító hatására és a saját kitartó munkámnak köszönhetően.
Manapság is esem TÚLzásokba. Figyelnem KELL, mert ha kétszer, háromszor próbálok valamit, rákattanhatok.  

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |