Március 13.
Útirány és a világosság
Néha, hiába teszünk meg mindent gyógyulásunkért, hiába hagyatkozunk Isten útmutatására, nem értjük, mi történik velünk. Bizakodunk, várunk, imádkozunk, figyelünk másokra és önmagunkra, mégsem kapunk választ.
Ilyenkor meg kell értenünk, hogy pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, még ha szokatlannak vagy kényelmetlennek érezzük is a helyet. Életünknek van célja és iránya. Változásunk, gyógyulásunk és átalakulásunk mélyebb szinteken zajlik, mint gondolnánk. El sem tudjuk képzelni, milyen jó dolgok várnak ránk. Valaki vezet és irányít bennünket.
Megbékélhetünk tehát. Nem kell sietősen, a dolgokat elkapkodva cselekednünk, hogy megszabaduljunk a kínos bizonytalanságtól, hogy mielőbb megkapjuk a választ. Megvárhatjuk, míg elménk megnyugszik. Megvárhatjuk, amíg világos útmutatást kapunk. El fog jönni a világosság. A válasz megérkezik, és jót tartogat nekünk is, a körülöttünk levőknek is.
Istenem, segíts ma megbizonyosodnom arról, hogy jó irányba vezetnek, különösen, amikor összezavarodom, és nem tudom, merre tovább. Segíts, hogy eléggé bízzam és kivárjam, amíg elmém és látásom kitisztul. Segíts, tudnom, hogy eljön a világosság.
Régebben nagyon rosszul tűrtem a bizonytalanságot és megvallom ez így van még ma is.
Annyi a változás ezzel kapcsolatban, hogy már nem a nap 24 órájában sürgetném és folyamatosan a változást, hanem el tudom engedni, olykor rá tudom bízni Istenre, magyarul, feladom az ÉN akaratomat és engedem, legyen meg az Ő akarata.
Annyi a változás ezzel kapcsolatban, hogy már nem a nap 24 órájában sürgetném és folyamatosan a változást, hanem el tudom engedni, olykor rá tudom bízni Istenre, magyarul, feladom az ÉN akaratomat és engedem, legyen meg az Ő akarata.
Megjegyzés küldése